Vadim rendezésében "izgalmas romlottsággal fűszerezett, erotikus történet" lett a 18. századi libertinizmusból. "A kritikák egybehangzó állítása szerint Moreau az egyetlen, aki a filmben Laclos szellemét idézte: az előző filmek szerelmes asszonyával ellentétben kiírt magából minden melegséget. Szenvedélye a rontás, az erény megfertőzése. Úgy tologat emberi sorsokat, mint a sakkfigurákat."
